Zack Rofer "Mítoszrombolás az államról és a libertárius alternatíváról" (Busting Myths about the State and the Libertarian Alternative) című könyvében pontról pontra bontja le azokat a fals hiedelmeket, amelyekből a szocialista és szociáldemokrata teoretikusok építkeznek érveik megalkotásakor. Ezeket a hiedelmeket és cáfolatokat mutatjuk most be.
Ez már csak azért is időszerű, mert a magyar online sajtón is végigsöpört a hír, miszerint az adócsökkentés politikája mégsem oldja meg a társadalmi egyenlőtlenségeket, hatékonytalan és csak a gazdagok számára kedvező. A vélekedést megalapozó tanulmányt a London School of Economics hírhedten szélsőbaloldali fakultásán (politológia és szociológia) dolgozó közgazdász ismertette és bár a Bloomberg publikálta, attól még nem lesz kevésbé dilettáns és a valóságtól távol álló, fals és illuzórikus következtetések megteremtésére alkalmas produktum. Ezt a kérdéskört boncolgatva kezdjük Zack Rofer könyvének idevonatkozó fejezetét bemutatni, ami az egyenlőtlenségek mibenlétét tárgyalja.
MÍTOSZ: A szabad piac az egyenlőtlenségek kiélezője
A balosok szeretnek arra hivatkozni, amikor az állami beavatkozást propagálják (ti. újraelsoztás a szegényebb rétegek irányába) - hogy a szabad piac az oka az egyenlőtlenségnek. Ez már csak azért is ostobaság, mert egyrészről szélmalomharc szerű ellentmondás ( a szabad piac az egyenlőség feltétele ) másrészt hibás következtetési logikára épül.
Az egyenlőtlenségi vita gyakran a "vagyoni" és "jövedelmi" különbségek egybemosását is jelenti. A kettő között viszont fontos különbséget tenni. A Jövedelem egy egyén valamikori folyó bevétele egy bizonyos időszakban, míg a vagyon az mindazon javak (csúnya szóval jószágok vagy eszközök) összessége, amit az illető tulajdonol, miután az adósságait kivontuk a képből. Lehet valakinek igen alacsony a jövedelme, miközben igen sok jószágot birtokol - ahogy teszi azt sok idős, nyugdíjas ember - és ugyanakkor olyan is lehet, hogy valakinek igazából nincs sok tulajdona, de rendkívül magas a jövedelme egy adott időszakban. Ennek is köszönhető, hogy egyébként sok VAGYONOS egyén szociális érzékenységre hivatkozva szeretne magasabb adókat kivettetni a magas jövedelműekre, mert tudják, hogy bár jövedelmük elenyésző, vagyoni helyzetük kiemelt, hiszen a legtöbb eszközük le van kötve és nem képez folyó jövedelmet - sok esetben külön adótanácsadókat is alkalmaznak, hogy hogyan lehet a jövedelmeiket adómentes eszközökbe transzformálni vagy azokkal elleplezni. Feltehető a kérdés, hogy vajon ezek a magas szja-t szorgalmazók ugyanúgy szorgalmaznák-e a vagyonadót, hiszen a szegénységet és egyenlőtlenséget megszüntetni kívánó program sikeressége nem lehet a függvénye annak, hogy végülis miből finanszírozzuk az újraelosztást (vagyon vagy jövedelemadóból).
Az egyenlőség lehetetlen
Annak a feltételezésnek, hogy a szabad piac és alacsony adó az oka az egyenlőtlenségnek, az kellene az alapja legyen, hogy a természetes berendezkedés minden ember számára az, hogy mindenki egyenlő jövedelemmel és vagyonnal bír, amit az egymással való kölcsönös és békés cserével ér el az emberiség.
Mindezzel csak annyi a bökkenő, hogy nincs két egyforma adottságokkal bíró ember, nincs két ugyanolyan szerencsés személy és számos olyan tényező akad, ami meghatározza egy egyén gazdasági fejlődését - személyes döntések, kultúra és a földrajz.
Hasonlóképpen - hogyan feltételezhetnénk, hogy agresszió nélkül bármikor is egy szintre kerülhet karrierlehetőségek, családi viszonyok, oktatás, egészségügy terén? Ha ezen eltérő tényezők határozzák meg valakinek a jövedelmét és vagyonát, akkor hogyan várhatjuk el, hogy két ember azonos feltételekkel rendelkezzen beavatkozás nélkül?
A szocialisták gyakran a diszkriminációra hivatkoznak. Eszerint diszkrimánció nélkül mindenki hasonló és egyenlő talapzatra kerülne a gazdasági viszonyaik tekintetében. Attól eltekintve, hogy még két egyébként mindenben hasonló (pl. fehér, keresztény férfi, akik azonos korúak és nincsen fogyatékosságuk) ember esetén sem jönne létre egyenlőség, ez a kitétel nem számol a számtalan különböző egyéb faktorral ami egy ember életét befolyásolja.
Más szavakkal, az egyenlőtlenség a világ természetes rendje. Ennek megváltoztatása azon kívül, hogy az, akinek több van önszántából ad annak, akinek kevesebb - csak két módon lehetséges.
Először is, fizikailag megváltoztatva az egyén természetes tulajdonságait vagy a környezetét amiben fejlődik. Ilyen lehet például: két egészséges szemmel bíró egyén egyik szemének odaadásával annak, aki mondjuk vak. Vagy pl. a jótanulók iskolából való kirúgásával, a rossztanulók mindezenközben pár évig persze tovább tanulhatnának. Esetleg a gyerekek gondoskodó háztartásokból való kiszakításával, hogy egy kevésbé segítő környezetben nőjenek fel.
Másodszor pedig, erőszakkal elvenni a jövedelmet vagy a vagyont attól, akinek van, és odaadni annak, akinek nincs.
Mindezekkel a megoldásokkal csupán annyi a probléma, hogy amennyiben elfogadjuk, hogy márpedig metafizikailag is mindenki egyenlő, úgy egyértelműen senki nem bírhat joggal aziránt, hogy erőszakkal elvegye azt, ami a másé, pl. egyes testrészeit éppúgy, ahogy a vagyonát. Ennélfogva pedig a vagyoni egyenlőség megteremtésére tett bármilyen kísérlet immorális.
Ezzel együtt pedig, ha varázsütésre egy pillanatban hirtelen mindenki egyenlő feltételekkel indulna, nem oldódna meg a "mi lesz másnap" problematikája. Ugyanis rögtön az egyenlőség után az emberek interakciókba kerülnének egymással és kinek kinek egyéni ügyessége szerint "egyenlőtlensége" keletkezne másokkal szemben, ha neadjisten ügyesebben aknázza ki az erőforrásait, amik kezdetben számára adottak voltak (mindenki számára ugyanúgy). Ezért tehát, ha állandó egyenlőséget szeretnénk teremteni, úgy meg kellene tiltani a szabad vállalkozást és cserét, valamint a kereskedelmet, különben újra és újra az egyenlősítő varázsütésre kellene várni, vagy annak erőszakos feltételeit megteremteni. Gondoljunk bele ez milyen erkölcstelenül túlburjánzó és indiszkrét bürokráciához vezetne, ami mindenki számára végletesen szabályozná a mindennapi életet. Ismerős? Mindennap találkozhatunk vele - a neve: az állam.
A továbbiakban bemutatjuk majd, hogy a vagyoni és jövedelmi csoportokhoz való tartozás dinamikus, és hogy mennyiben probléma az egyenlőtlenség. Ezen kívül azt is, hogy miként jön létre, mi az abszolút és relatív szegénység és mennyiben oka az egyenlőtlenségnek az állami beavatkozás.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
