Szabad Piac

Nagyon sok prédikációt olvashattunk és elvétve olvashatunk most is arról az internet bugyraiban és a közösségi hálón, miszerint az emberi élet védelme és az emberi egészség megóvása elsőrendű minden más tényezővel - így a gazdasággal - szemben is, vagyis a gazdaság hosszú hónapokra való leállásának kockázata is vállalható annak érdekében hogy minél kevesebben legyenek a fertőzés áldozatai.

Nagy hiba azonban elválasztani a gazdaságot és az emberi életet egymástól, mintha két egymással összeegyeztethetetlen dologról beszélnénk. A gazdaság és az emberi élet ugyanis abszolút kombatibilisek egymással, sőt az is kijelenthető, hogy a kettő nem működne egymás nélkül.

A gazdaság egy olyan létfontosságú eleme az emberi életnek mint a hal számára a víz. Minden egyén és család úgy teremti meg a számára kielégítő, és alapvető szükségleteik ellátását biztosító életszínvonalat nyújtó egzisztenciáját, hogy kiveszi a részét a gazdaság működéséből, a termelésből, az előállításból, a szállításból, az értékesítésekből, és egyéb olyan munkából mellyel árut állít elő avagy szolgáltatást nyújt és ezáltal egyszerű csereügyletek folytán jövedelemre tesz szert.

Minden ami minket körül vesz a környezetünkben az a gazdaság terméke. Mi, emberek adottságainkat, szakképzettségünket, munkerőnket, tulajdonunkat és javainkat arra használjuk fel, hogy a rendelkezésünkre álló anyagot értékké formáljuk mellyel közvetve/közvetlenül a társadalomnak teszünk mindnyájan nagy szolgálatot. Ez ugyanúgy vonatkozik a humán és természeti erőforrások, a materiális javak és a pénzbeli tőke felhasználására is.

Gondoljunk csak bele mi lenne akkor, hogyha leállna a gazdaság vérkeringése. Egyrészt a vállalkozók kezében nem lenne elegendő tőke ahhoz, hogy befektessenek a vállalatba/üzembe, vagy beruházzanak komoly fejlesztésbe avagy bővítésbe a profitmaximalizálás érdekében, mely az alkalmazott munkájához nagyobb értéket rendelne hozzájárulva a teljesítmény és ezáltal a bérek növekedéséhez. S mivel megszűnnének a tőke-befektetések, nem lenne befektetési alap sem, melyből a nyereséget termelő munkaerőt, és az általuk használt termelőeszközöket - gépek karbantartását - finanszírozzák. Másrészt a természeti erőforrások érintetlenül hagyásával a kitermelés leállásával tönkremenne a feldolgozóipar, így hatalmas áruhiányt előidézve minden területen, mely a kereskedelmi szférát taszítaná a csőd süllyesztőjébe.

Minden használati tárgy, minden élelmiszer, bútor, elektronikai - használati eszköz, szórakoztatóipari termékek melyek előfordulhatnak minden átlagos háztartásban komplex és bonyolultan működő gazdasági folyamatoknak és piaci tranzakciók sokaságának eredményeképpen kerültek a Mi tulajdonunkba.

A gazdaság - melynek Mi mindnyájan részei vagyunk - szervezi meg a vállalkozói réteg tőke-befektetései, és beruházásai, az alkalmazásban lévő ipari és mezőgazdasági munkaerő árutermelésével/feldolgozásával, a kereskedelmi - piaci közvetítői - szféra által lebonyolított piaci csereügyletek hatalmas hálózatának működtetésével azt, hogy korlátlan mértékben juthassunk hozzá azokhoz a javakhoz és szolgáltatásokhoz melyek nélkül elképzelhetetlen a normális, színvonalas élet.

A gazdaság tehát Mi vagyunk, a Mi értéket előállító tevékenységünk működteti. Ennek létfontosságú részei a piaci tranzakciók is, melyek az előállított értéket pénzbeli jövedelemmé formálják ezáltal ösztönzőleg hatva a termelőkre. A Mi életünk fenntarthatatlan és értelmetlen lenne gazdaság nélkül, hogyha több család számára megsemmisülne minden létfeltétel vagyis a munkahely, a megtakarítások, az ingatlan, a javak akkor annak valószínűleg sokkal több áldozata lenne - ráadásul minden korosztály érintve - mint bármilyen pusztító természeti katasztrófának avagy világjárványnak.

Az emberi élet megvédésének elsőrendű és megkerülhetetlen feltétele az, hogy a gazdaság szerkezete jól működjön, és problémái kiküszöbölődjenek. Ezért fontosak az arra irányuló intézkedések melyek a gazdaság helyreállítására irányulnak.