Szabad Piac

Bizonyára a véletlenül idetévedt laikus olvasót is eltölti a kiváncsiság a "Szabad Piac" kifejezést olvasván. Érdemes megjegyezni, hogy ez a szópár sokszor sajnos igaztalan és méltánytalan vádaskodások, szitkozódások kereszttüzébe kerül, mi pedig arra vállalkoztunk hogy a blogolásba belevágva egyszersmind eloszlassunk minden tévhitet, kétséget, és megalapozatlan vádat, közhelyet a szabad piac eszményével kapcsolatban. S emellett az olvasó eme cikkünket szemlélve betekintést kaphat az általunk vallott értékrendbe, és ideológiába, amit bár nem ebben az írásban fogunk kifejteni, de amiről most szó lesz az sarkalatos pontja annak az eszmerendszernek melyben mi hiszünk. Na de vágjunk is bele, és rántsuk le a leplet, mit is jelent a "Szabad Piac", mit érthetünk ez alatt. 

A SZABADPIAC a társadalomban lezajló cserék sokasága. Minden csere egy önkéntes egyezség két egyén vagy csoport között. Ez a két egyén elcserél két önmaga által elkészített jószágot: vagy egy kézzelfogható árucikket, vagy egy szellemi, lelki szolgáltatást. Pontosan azért vesznek részt az emberek cserében vagy kereskedelemben, mert mindkét fél haszonra tesz szert; ha nem számítanának nyereségre, nem egyeznének bele.

Mindez cáfolat a 16.-17.-18. századi merkantilista rendszer azon érvét, miszerint a csere során az egyik fél biztosan veszteségbe fog kerülni, hátrányos helyzetbe kerül a másikkal szemben. Ezáltal a csere valamelyik tagja kizsákmányoló valamelyik tagja pedig kizsákmányolt lesz. A szabadpiacban a csere azért hasznos, mert egyrészt önkéntesen, a felek beleegyezésével történik, s e körülmények között a cserében résztvevők biztosan hasznot fognak húzni, azaz mindnyájan jól járnak, tehát az egész csere egy pozitív összegű játszma, melyben mindenki győztes.

Hogyan keletkezhet a csere? A csere résztvevői különféleképpen értékelik a jószágokat, a termékeket, ezáltal alakul ki a csere, és üzletet kötnek melyben mindketten nyereségesek lesznek. A csere pedig más tényezőkön is múlik, azon hogy a felek milyen értéket tulajdonítanak a jószágoknak, és a felek mennyire jól tudnak tárgyalni. Hogyha a két tényező pozitív akkor a csere is pozitív lesz. Az árak pedig úgy alakulnak ki, hogy a cserén résztvevő termékek piacain résztvevő termelők és fogyasztók milyen értéket tulajdonítanak a jószágnak, a másik termékhez viszonyítva. Ezen egyezségfeltételek ( árak ) alapján cserélnek a piac szereplői.

A piac nem csupán cserék sokasága, hanem a cserék összetett, egymással kölcsönhatásban álló cserék hálózata. A primitív társadalmakban még a történelem kezdetén barter cseréket folytattak, konkrét termékeket cseréltek el egymásnak. Azonban ahogy a világ fejlődött a történelem során, a cserekereskedelmet felváltotta a piac azzal, hogy egy mindennél értékesebb árucikket a pénzt állította be közvetítőként, s ez azért fontos, mert egy csere után még tovább lehet folytatni ezt a láncolatot, hiszen a pénzt most már mindenki elfogadja árucikként.

A cserék végtelen sokaságát pedig a szabad piacon közvetítőként használt pénz működteti. Egy szabad társadalomban a munkamegosztás mindig úgy működik, hogy valaki szakosodik valamire, olyan dologra, mellyel valami fontosat, és értékeset adhat a társadalomnak szellemi vagy fizikai téren. Mikor valamit a szakmánkhoz hűen gyártunk akkor az mindig a természetes erőforrások kiaknázásával kezdődik, ezt követi a feldolgozás a gépek által a gyártósorokon, és a kész terméket később kereskedők segítségével eladják.

A szabad piacon az árakat pedig kizárólagosan a szuverén fogyasztók határozzák meg, s a termelők pedig a munkafolyamatokba fektetett tőkével úgy gazdálkodnak hogy a fogyasztók által generált keresletet fenntartsa és az igényeikhez igazodó termékeket adjon a piacra. A termék ára tehát attól függ hogy a termelőnek mennyi energiájába és tőkéjébe került az elkészítés. S a cserét itt nem irányítja semmiféle külső kényszerítő, beavatkozó erő, hanem a döntéseket mindig a piac résztvevői határozzák meg, ez biztosítja a békés együttműködést a termelő és az eladó között.

A szabad piac pedig mindig bőséget és fejlődést fog hozni a társadalomban és a gazdaságban, ugyanis a vállalkozók olyan széles körű joggal rendelkeznek a piac résztvevőiként, hogy a tőkéjüket melyet a fogyasztók hozzájárulásának köszönhet, befektethetik számukra fontos dolgokba, olyan dolgokba melyek előirányozzák termékének minőségibbé tételét, és azt hogy a kor gyors változásaival lépést tudjon tartani, mivel az a versenyben maradás ára. S hogyha ez úton a vállalkozás növekszik és fejlődés a neki nyújtott végtelen szabadság által, az alkalmazottak, munkások által befektetett energia, és szakértelem kifizetődik, ezáltal a dolgozók jóléte is biztosítva lesz. Természetesen ez függ a szakképzettségtől, munkabírástól, adottságoktól is.

A kapitalizmus tehát lényegében nemcsak a társadalmi fejlődés, gyarapodás és az életszínvonal növekedésének záloga, hanem az önkéntes társadalmi együttműködésen alapuló társadalmi béke letéteményese is. S fontos még leszögezni, hogy a kapitalizmus tökéletes formájában csak olyan társadalomban működhet, mely teljesen szabad és önszerveződő.